Értéknek számít-e még ma is a hűség?
Ha szántszándékkal bele akarunk nyúlni a darázsfészek közepébe, akkor keresve sem találhatnánk jobb vitatémát a párkapcsolati hűség-hűtlenség kérdésénél. Erről ugyanis, mindenkinek megvan a maga igencsak sarkos, olykor már bebetonozottnak tűnő magánvéleménye. Legtöbben élből elítélik a hűtlenkedőket, így hálaég’ sosem kell hiányt szenvedünk az erkölcsi csőszökben. A könnyen ítélkezőkben és sajnos vagy nem sajnos, de Dunát lehetne rekeszteni azokkal is, akik fajfenntartási ösztönökre hivatkozva, fűvel – fával csalják aktuális partnerüket. De persze fennhangon hangoztatják bele a nagyvilágba, hogy a monogámiában már csak a lököttek hisznek.
De tényleg ennyire fekete-fehér a válasz ebben a kérdéskörben? Van-e bármilyen különbség megcsalás és megcsalás között? Valójában mi számít hűtlenségnek? És végül, van egyáltalán bármilyen létjogosultsága, értéke ma még a hűségnek?
Dr. Almási Kitti nem kisebb feladatra vállalkozott Hűtlenség c. könyvében, minthogy megválaszolja a fentebb feltett, sokunkban időről-időre felmerülő, rendszerint nagy vitákat kiváltó és sokszor óriási fájdalmakat okozó kérdéseket. Teszi mindezt úgy, ahogy az egy szakemberhez „illik”- ítélkezésektől mentesen, őszintén, értő füllel és szakavatott kézzel.
Ami melegen ajánlott egyébként a könyv olvasóinak is, hiszen ahhoz, hogy képesek legyünk megérteni valamit, közelebb kell mennünk hozzá. Azt pedig csak úgy tudjuk megtenni, ha elvonatkoztatunk kicsit a saját érzéseinktől és a már kialakult véleményünktől.
Mi számít hűtlenségnek?
Ha egészen röviden akarunk válaszolni, akkor az számít hűtlenségnek, amit mi magunk annak érzünk. Legalábbis Almási Kitti szerint neki, mint terapeutának, muszáj így értelmeznie a kérdést. Hiszen vannak, akiknek már az is egyfajta megcsalásnak számít, ha a párjuk rajtuk kívül mást is megnéz az utcán és vannak, akiknek az sem tipor a lelkébe, ha mindketten viszonyt folytatnak másokkal is.
Ahányan vagyunk, annyiféle felfogás, meglátás, életszemlélet jellemez minket, érdemes tehát félretenni néha a saját szemüvegünket és felpróbálni kicsit másokét is. Másféle tapasztalatokkal gazdagíthatjuk így önmagunkat, ami holtbiztosan hasznára fog válni mindannyiunknak.
Hűtlenségjárvány?
Ahogy mondani szokás, régen minden jobb volt. De vajon így van ez ebben a témában is? Régen tényleg kevesebb volt a megcsalás? – Talán. Vagy az is lehet, hogy nem volt kevesebb akkor sem, csak nem beszéltek ilyen nyíltan róla. De az viszont tény, hogy minden jel arra mutat, hogy valóságos hűtlenségjárvány pusztít napjainkban.
Almási Kitti saját praxisának tapasztalatai alapján arra a megállapításra jutott, hogy a mai kapcsolatokban irreálisan gyorsan játszódik le az ún. kiábrándulás vagy, ahogy legtöbbször emlegetjük, az ellaposodás szakasza.
Sokan már néhány hónap után elveszítik az érdeklődésüket a partnerük iránt, ami valljuk be, elég furcsán hangzik, hiszen ennyi idő alatt tulajdonképpen lehetetlen kiismerni egymást. Mégis, ahelyett, hogy engednék elmélyülni a kapcsolatot, inkább tovább állnak és elölről kezdik az ismerkedést, de mindig csak a felszín kapargatásáig jutnak el.
Ekkor mondják azt sokan, hogy nem találtam meg az Igazit. De biztos ez? A szakember szerint egyáltalán nem erről van szó. Sokkal inkább arról, hogy félünk meglátni az igazi személyiségünket a másik tükrében. Hiszen az ismerkedési szakaszban a legjobb oldalunkat mutatjuk, a partner még nem nyerhet bepillantást a rossz napjainkba, nem láthat minket húzósabb helyzetekben, így a rólunk alkotott véleménye is jóval árnyaltabb lesz annál, mintha évek óta ismernénk egymást. Éppen azért,
a legtöbben kihátrálnak, mielőtt a másik megláthatná a valódi arcukat.
S mi sem könnyebb ma annál, mint új partnert találni. Ott a Facebook, a társkeresők, randioldalak, az alkalmi partnerkeresőkről nem is beszélve. A szakember szerint, éppen ezek azok, amik nagymértékben rontják a hűtlenségi mutatókat. Hiszen egy nehezebb időszakban óhatatlanul felmerülhet az emberben a kérdés: megéri-e nekem ez a szenvedés vele, ha könnyedén találhatnék nála jobbat is?
A hűség döntés kérdése?
Ma már nem erőlteti ránk a társadalom olyan erővel a párkapcsolati hűség elvárását, mint hajdanán. Legalábbis abban biztosak lehetünk, hogy nem kell hordanunk a skarlátbetűt és nyilvános kövezésen sem leszünk főszereplők, ha bármely okból kifolyólag megbotlanánk.
Úgy tűnhet, hogy éppen emiatt, a monogámia ma már értékét veszítette és csak a bolondok cövekelnek le egy életre egyetlen partner mellett. Ám valójában éppen attól válik igazán értékessé napjainkban a hűség, hogy mi magunk választhatjuk azt.
Hogy ellent tudunk mondani a fajfenntartási ösztöneinknek és annak ellenére is kitartunk a partnerünk mellett, hogy az életünk nem mindig fenékig tejfel mellette. És nem azért teszünk így, mert kell, hanem mert ezt akarjuk. Almási Kitti szerint éppen ezért az ilyesfajta, saját akaratból hozott elköteleződések hosszabb távon kitartanak, mint a régi korok kényszerházasságai vagy a társadalom felé tökéletesnek mutatott, de belül inkább megalkuvó párkapcsolatok.
Megbocsátható-e a félrelépés?
Van, aki erre kapásból azt feleli, hogy nem. Más szerint egyszer, talán igen. Van, aki szerint egyáltalán semmiképpen sem sosem, aztán megváltozik a véleménye, mikor a saját bőrén tapasztalja, hogy van az a helyzet, mikor az élete épp kifordulni látszik a négy sarkából.
Ez ugyanis nem egy egyszerű eldöntendő kérdés, legalábbis akkor nem, ha hajlandók vagyunk ítélkezésektől mentesen végiggondolni azt.
Almási Kitti saját praxisából hozott tapasztalatait olvasván hamar rájövünk majd arra, hogy még ez sem szimplán fekete-fehér, hiszen ahány ember, annyi élet.
Ha képesek vagyunk félretenni a rögzült szemléletmódunkat, a könyv által árnyaltabb képet kaphatunk a hűtlenség természetéről, a párkapcsolatok mechanizmusáról, a dolgoznunk kell rajta fogalmáról. Mindezt egy olyan szakember útmutatásával, aki saját véleményét háttérbe szorítva, több aspektusból, körültekintően vezet végig minket a hűséget a hűtlenségtől elválasztó vékony határvonalon.
Dr. Almási Kitti könyve megvásárolható a Nyitott Akadémiánál (is): nyitottakademia.hu
További tartalmakért keresd a Lélekhatár blogot Facebookon és Instán is.
