Utam az összeomlástól a harmóniáig
Sokan sokféle gonddal küzdünk. Tűnjön bármennyire is csillogónak valaki élete, fontos tudnunk, hogy mindez csak a látszat. Tökéletes emberek ugyanis, bármennyire hihetetlen, de tényleg nem léteznek. Ebből pedig egyenesen következik az is, hogy tökéletes életek sincsenek. Maximum elhazudott tündöklések, amik mögött legtöbbször jó mélyre ásott problémák húzod(hat)nak.
Ma, mikor a pozitív gondolkodás üres lufijának kultuszát éljük, elemi erővel hathat ránk néhány őszinte mondat olyan emberek szájából-tollából, akik megjárták a saját poklukat, de mégis sikerült győztesként kimászniuk onnan.
Ilyen ember Tamás Rita is, aki Ne pánikolj, sportolj c. könyvében őszintén, manír és máz nélkül mesél arról, hogyan küzdött meg a saját démonjaival. Hogy milyen fájdalmas volt az az összeomlás, ami egészen a pszichiátriáig „lökte” és, hogy hatalmas erővel, hittel és kitartással miként sikerült megvalósítania azt a fajta sikert, amire oly sokan vágyunk. Azt a fajta sikert, amit a világ nem feltétlenül tart annak, de az egyén számára óriási győzelem: megvalósította önmagát.
Pszichiátriától az önmegvalósításig
Rita a közösségi médiában ma már több, mint 70 ezer főt számláló követőtáborának mesél fáradhatatlanul azokról az időkről, mikor még napi szinten küzdenie kellett a pánikbetegségével, arról, mikor még jártányi ereje sem volt, arról, hogy eltávolították a melleit, hogy megannyi egészségügyi problémából kellett felgyógyulnia, hogy tönkrement a házassága, hogy egyedül nevelte fel a gyermekét, hogy három, négy, öt munkahelyen dolgozott egyszerre…
De mesél arról is, hogyan segítette a gyógyulását a sport, hogy miképpen lehet és kell is kitartani minden helyzetben, még akkor is, mikor a világ összeomlani látszik körülöttünk. Hogy nekünk kell kiállnunk magunkért, hogy segítséget kérni nem szégyen és, hogy mindent meg kell tennünk azért, hogy azt az életet élhessük, amit szeretnénk. Ahogy ő fogalmaz:
a csodához egy dolog kell, te magad!
Nem mástól kell várnod a megoldást
Régóta követem már Ritát a Facebookon, egyértelmű volt számomra, hogy megvásárlom a könyvét, amint lehetőségem nyílik rá. Ettől a könyvtől pedig pont azt kaptam, amit előzetesen vártam. Színtiszta őszinteséget, egyfajta kitárulkozást, mélyen belemenést, ledöntött falakat, helyén kezelést, köntörfalazás mentes életút leírást, olyan megfogalmazásban, ami megérinti az arra nyitott olvasók lelkét.
Bevallom őszintén, ahogy olvastam a sorokat, egyre inkább az kezdett el járni a fejemben, hogy mégis hogyan tud elviselni ennyi fájdalmat, nehézséget egy ember? És, ha csodával határos módon még el is tudja viselni valahogy, de hogy a fenébe képes abból előnyt kovácsolni, a teljes összeomlásból új életet kezdeni?
Rita szerint úgy, hogy a kezedbe veszed a saját sorsodat. Hogy nem sajnálod magad, hanem mész és teszed szépen a dolgodat. Akkor is, ha nehéz, ha fáj és akkor is, ha úgy érzed, nem bírod már tovább. Mert igenis bírod. Bírnod kell, ha nem akarsz a gödör alján ücsörögni. Ha fel akarsz állni onnan, akkor tenned kell magadért valamit.
Az erő nem büszkeség, hanem melléktermék
Azért vagyok erős, mert az élet ilyenné tett – olvashatjuk könyvében. Melyben egyetlen percig sem állítja, hogy könnyű volt a gyógyulás vagy azt, hogy könnyedén osztogatják a sikert. Nem akar velünk semmilyen illúziót megvetetni. Nem él a ma rendkívül divatos motivációs, inspirációs sallangok eszközével, nem akar megvezetni, naiv álmokba ringatni. Nem árul zsákbamacskát.
Azt, akkor és úgy írja le, ahogyan ő maga megélte. És éppen ettől válik annyira szimpatikussá a személye – tevékenysége, mert, ha ismerjük a történetét, ha megnézzük, honnan indult és meddig jutott, azt hiszem, neki könnyedén és bátran hinni kezdhetünk. Úgy motivál és inspirál (ma már ezreket), hogy közben nem fél felvállalni a saját gyengeségeit, nem fél megfesteni előttünk a saját valóságát és nyíltan ki meri mondani, hogy álmodozni nem elég, kőkemény munkával tartozunk az ún. boldogságunkért.
Aki változtatni akar a sorsán, az megtalálja hozzá a megoldást
Rita igaz hitet ad azoknak, akik tényleg meg akarnak gyógyulni, akik valódi változást szeretnének és hajlandók tenni is érte. Sokan csak legyintenek a fentebbi címsorban szereplő mondatra, pedig azok, akik kőkemény dolgokon mentek keresztül mind ugyanezt mondják. Hogy aki igazán változtatni akar, az tényleg megtalálja hozzá a saját megoldását. Mert bele lehet ülni a gondokba, sorsnak hívni a tétlenségünk eredményeit, siratni a múltat, hagyni, hogy agyonnyomjon a saját keresztünk. Igen, így is lehet.
De lehet úgy is, ahogy ők teszik. Azok, akik lépésről-lépésre húzták fel magukat a legaljáról. Lehet úgy is, hogy elfogadjuk azt, amin nem lehet változtatni, megéljük és feldolgozzuk a fájdalmakat, elsiratjuk a múltat, kicsit sajnáljuk magunkat, de aztán összeszorított fogakkal küzdeni kell azért, amit hatalmunkban áll újraírni.
Nem kifogást kell keresni, kapaszkodókat gyártani, amik folyton hamis álmokba ringatnak. Nem szabad megállni. Nem szabad beleragadni.
Vagy szabad.
De akkor tudni kell, hogy azért már nem a sors lesz a felelős.
Tamás Rita könyve megvásárolható a Librinél (is): libri.hu
További tartalmakért keresd a Lélekhatár blogot Facebookon és Instán is.
