Egy gyerek, akinek, a szükségleteit nem elégítik ki megfelelően, nem csupán nem érzi magát biztonságban, hanem megsérül az énképe és az önbecsülése is – nem fogja tudni, ki ő valójában, mit akar, miben hisz és mire van szüksége – írja könyvében a kifejezetten a traumafeldolgozás területére specializálódott amerikai klinikai szakpszichológus páros Lynne Friedman-Gell és Joanne Barron.
A transzgenerációs traumákat egyre nagyobb érdeklődés övezi napjainkban, ám ahogy a szakemberek is megfogalmazzák, a tudás nem ahhoz kell, hogy tehetetlenül belenyugodjunk a sorsunkba, hanem ahhoz, hogy nagy erőfeszítések árán bár, de képesek legyünk megváltoztatni sorsunk menetét.
Az Örökölt sebeink gyógyítása című kötet lényegében egy gyakorlati kézikönyv mindazok számára, akik saját kezükbe akarják venni életük kormánykerekét. A terápiát nem helyettesíti ugyan, de segíthet elindulni az úton. Ami bár nem lesz egy könnyű menet, mégis megéri a befektetett munkát.
A gyógyulás nem sprint, hanem maraton, az út nem egyenes, hanem kanyargós és igencsak időigényes, de minden lépés megéri az erőfeszítést.
A könyv borítóján szereplő interaktív jelző ezesetben nem csak egy jól hangzó hívószó, hanem valóban az, ami. Aki kezébe veszi a kötetet, az számítson rá, hogy valódi munka vár majd rá. Számos gyakorlatot kell elvégeznie ahhoz, hogy felismerhesse saját transzgenerációs traumáit, hiedelmeit és megérthesse, ezek miképpen hatnak a jelenlegi életére. A tudás hatalom, így az ismeretek megszerzése az első lépés a gyógyulás útján.
Ha traumáról beszélünk, sokan azonnal szörnyűséges eseményekre asszociálnak, holott a trauma lényegében nem az, ami történt velünk, hanem az, ahogyan arra reagálunk. Ráadásul úgy is traumatizálódhatunk, hogy pusztán szemtanúi voltunk vagy mélyreható ismeretek szereztünk valamiről, ami másokkal történt.
a trauma idegrendszeri reakció egy olyan eseményre, amely miatt az egyén fenyegetve érzi a saját maga vagy más, számára fontos ember életét és/vagy biztonságát.
A szervezetünk felkészül a megküzdésre, ám ha erre nincs lehetőség, akkor egy tehetetlen, dermedt állapot lesz úrrá rajta. Ráadásul a traumatikus élmények nem úgy tárolódnak az emlékeinkben, mint a többi, hanem integrálatlanok lehetnek. Vagyis képesek jelenbelinek mutatni magukat, a legkülönbözőbb tüneteket produkálva: emlékbetörések, pánikrohamok, szorongás, depresszió, rémálmok.
Trauma bekövetkezhet egyetlen esemény nyomán, de lehet ismétlődő, tartósan fennálló negatív élmény hatása is. Utóbbit fejlődési vagy kapcsolati traumának nevezzük, mely tipikusan a tartós gyermekkori elhanyagolásból, bántalmazásból ered, vagy abból, hogy a szülő képtelen ráhangolódni gyermeke igényeire. Mivel ezeket az élményeket nehezebb felidézni, mint egy konkrét eseményt, komoly munkát igényel a feltárásuk és összekapcsolásuk a jelen problémáival.
A transzgenerációs trauma valójában nem más, mint a nemzedékről nemzedékre átörökített fejlődési trauma.
Nos, innen szép nyerni azt hiszem. Első lépésben tehát fel kell tárnunk a gyökereinket, meg kell látnunk az összefüggéseket és észre kell vennünk, hogy a jelenben fennálló problémáink oka sok esetben a múltban keresendő. Akkor is, ha sokak szerint azt el kellene felejteni inkább. Merthogy bármennyire is szeretnénk túllépni mindenen, első sorban úgy érzékeljük önmagunkat és a minket körülvevő világot, ahogyan gyermekként arra „megtanítottak” bennünket. És ha nem vagyunk hajlandók szembenézni ezzel, akkor legjobb szándékaink ellenére is, a gyerekeinknek adjuk tovább a saját megdolgozatlan traumáinkat.
Ha elég bátrak vagyunk, akkor felülírhatjuk a ránk hagyományozott hiedelmeket, sorskönyveket és megírhatjuk a saját történetünket. Az Örökölt sebeink gyógyítása c. könyv óriási segítségünkre lehet ebben. Szerzői szerint nem szükséges, hogy továbbra is a negatív üzenetekben higgyünk, dönthetünk úgy is, hogy mi a továbbiakban inkább a gyógyulásban hiszünk.
Persze mindez egy fájdalmas, időigényes folyamat, de talán megéri, ha szeretnénk más minőségben élni, mint az elődeink és a gyerekeinkre is egy szebb jövő ígéretét kívánjuk örökül hagyni. Lynne Friedman Gell és Joanne Barron olyan gyakorlatokat, megerősítéseket, terápiás módszereket bocsájtanak közkinccsé könyvükben, melyek segítenek elindulni egy jobb élet felé.
Megtanítanak rá, hogyan tegyük prioritássá az életünkben az öngondoskodást, hogyan engedjük meg magunknak azt, hogy érezzünk és, hogy mihez kezdjünk a feltörő érzelmekkel. De eligazítanak a kötődési stílusok között is, megmutatják hogyan tudunk biztonságosabban kötődni másokhoz és hogyan élhetünk önazonosabb, hitelesebb életet.
Gyakorlatorientált, közérthető, jól követhető, empatikus kötet, mely kézen fog és hazavezet. Mentsvár mindazok számára, akik úgy érzik egyedül vannak, hogy helyzetük megváltoztathatatlan. Reménysugár a tehetetlenség sötét egén.
Ha további könyveket keresel a témában itt és itt találsz leírást róluk.
Az Örökölt sebeink gyógyítása c. könyv megvásárolható a Nyitott Akadémiánál (is): nyitottakademia.hu
További tartalmakért keresd a Lélekhatár blogot Facebookon és Instán is.
