Még a boldogság egyfajta kiváltságos, ha úgy tetszik kegyelmi állapot, ajándékba kapott pillanat, addig a boldogtalanságunk nem más, mint egy önmagunk által előállított, mesterségesen generált megélés. De félreértés ne essék, nem csak az egyén tehet erről. A társadalmi berendezkedés, nyomás is nagyban befolyásolja azt, hogy éppen hogyan érezzük magunkat. Legalábbis Carl Gustav Jung naplóbejegyzése szerint, így működnek a dolgok. Ahogy írja:
A világ tele van rémületet keltő jelenségekkel és nem kizárható, hogy az a nem normális ember, aki ezekre nem tud félelemmel vagy depresszióval reagálni.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatmenetekről, neves szakemberek elméleteiről és saját megéléseiről, tapasztalatairól olvashatunk Popper Péter Lélekrágcsálók című könyvében. A kötet az elismert pszichológus szakember legjobb előadásaiból gyűjtött csokorba tízet. Az olykor elgondolkodtató, szórakoztató, néhol némiképp megdöbbentő fejezetek életünk fontos mozzanatai – kérdései köré épülnek. Ilyenek például a félelem, szorongás, depresszió, kapcsolati játszmák, hazugságok, családi és párkapcsolati konfliktusok, krízisek.
A szakember szerint, számos olyan dolog érhet bennünket életünk során, amelyek egész egyszerűen megnyomorítják a lelkünket – ezeket nevezte ő lélekrágcsálóknak. Ezekről számos elődadást tartott mindig nagyszámú és mindig lelkes közönségének. A hallgatósága természetesen leginkább a megoldásokra, megküzdési – védekezési stratégiákra volt a legkíváncsibb.
S, ha ő rendelkezett ilyenekkel, mindig szívesen elárulta, rendelkezésre is bocsájtotta azokat. Ám nem riadt vissza attól sem – a korszellemmel ellentétben, hogy világosan, teljes meggyőződéssel kijelentse, nincs minden problémára megoldás. Vannak a léleknek olyan törései, sebei, amiket nem gyógyít meg semmi. Ekkor egyetlen választásunk marad csupán: meg kell tanulnunk együtt élni velük.
Hatalma csak az emberfelettinek lehet az ember fölött
Popper Péternek érdekes vagy mondhatni inkább, hogy szokatlan felfogása volt vallási kérdésekben is, hiszen bár sosem tagadta meg zsidó származását (hitét), valójában minden neki tetsző vallásból – hitből merített egy keveset és egy teljesen sajátságos hitrendszert alkotott magának. Így rendkívül sok gondolatébresztő mondatot – kérdést olvashatunk könyvében ezekben a témakörökben is.
Innen eredezteti például a kapcsolati játszmák létjogosultságának megkérdőjelezését is, hiszen, mint írja: az ember hatalmat kapott az állatok, növények, stb. fölött, de a másik ember fölött nem. Vagyis, bármi, amit erőszakkal, manipulálással próbálunk kikényszeríteni egy másik emberből, az bűn.
Attól, hogy a világ gonosz és züllött, nekünk is gonosznak és züllöttnek kell-e lennünk? – teszi fel a kérdést.
Mikor a pszichológusok felfedezték az ún. játszmaviszonyokat ember és ember között, rögtön vizsgálni kezdték azok működési mechanizmusát. De minden vizsgálat az igenek köré épült, vagyis, hogy ez van, muszáj játszmákat játszanunk, ilyen az élet. Popper szerint azonban, nem kell mindenre igent mondanunk, amit az élet felkínál nekünk.
Ha ugyanis, igent mondunk a játszmákra, akkor a hazugságokra mondunk igent – arra, hogy olyannak fogjuk mutatni magunkat, amilyenek valójában nem vagyunk és arra, hogy hazugságok által fogunk hatalmat gyakorolni mások felett. Ezzel viszont csak becsapjuk önmagunkat és általa másokat is.
A játszmák mindenhol ott vannak. A párkapcsolatokban, barátságokban, az alá-fölé rendelt viszonyokban. Ahogy írja, a hatalmi játszma okán „bácsizza” előszeretettel az orvos a beteget, vagy „apukázta” le őt a gyereke tanítónénije az iskolában. A kiszolgáltatottakkal azért bánnak így, hogy fölénybe kerüljenek velük szemben. A játszma lényege: hazugság által hatalmat gyakorolni.
Egy emberre elsősorban saját maga van rábízva
Hányszor, de hányszor hallunk olyan történeteket, hogy valaki szülői nyomásra választott olyan életutat, amit gyűlöl vagy, hogy feláldozza a saját életét „állítólag” másokért? Se szeri, se száma az olyan elbeszéléseknek, mikor valaki a saját felelősségét másokra tolva, egyfajta mártír szerepben tetszeleg, holott, elvileg mindannyian azért kaptuk ezt az életet, hogy úgy éljük, ahogy nekünk a legjobb. Ezen meggyőződésemben erősített meg Popper Péter számos, a könyvbe leírt gondolata is. Szerinte nem szentnek kell lenni, hanem azonosnak önmagunkkal.
Az emberélet nem arra való, hogy hamis szerepeket játsszunk.
Nem tagadva ezzel azt, hogy sajnos tényleg akadnak olyan helyzetek, amikor az ember önhibáján kívül játszmákba kényszerül. Amikor súlyos árat fizethetünk önmagunk felvállalásáért. Vannak helyzetek, amikor muszáj megtagadnunk magunkat és el kell viselnünk az ebből fakadó lelkiismeret – furdalást. Legtöbbször azonban, nem fenyegeti semmi az életünket, mégis hamis szerepekben tetszelgünk – ezek a szakember szerint, elpazarolt életek.
Az ember minden lényeges helyzetben egyedül van
– írja Popper a kapcsolatokat fejtegető fejezetében. Mikor nemrégiben hasonló dolgokat fogalmaztam meg egy Facebook posztomban, megkaptam valakitől, hogy ez most neki nagyon nem tetszett – azóta is azon gondolkozom, vajon miért nem? Talán mert túl fájdalmas ahhoz, hogy igaz legyen. Pedig, ha jól belegondolunk, egyedül jöttünk a világra és egyedül is fogunk távozni innen.
Senki nem tud belépni a fájdalmunkba, nem tudja átvenni tőlünk az érzéseinket. Együtt érezhet velünk, könnyíthet valamelyest a szenvedésünkön, de attól még nekünk magunknak kell, egyes-egyedül megélni azokat. Mondhatom én, hogy tudom mit érzel, de attól még nem fogom érezni helyetted.
Popper szerint, nem is érdemes kapcsolatainkat terhelni azzal, hogy megoldhatatlannak tűnő problémáinkat mások vállára pakoljuk, hiszen úgysem tudnak vele mit kezdeni. Nem beszélve arról, hogy bár mindenhonnan azt halljuk, mindenre van megoldás, valójában ez nem igaz.
Vannak dolgok, amiket maximum elviselni lehet, de megoldani nem. De kitér még arra is, hogy vannak helyzetek, mikor az őszinteséggel rombolni is lehet, hogy az elhallgatás nem jelent mindig feltétlenül hazugságot és hogy óriási hiba, ha összetévesztjük azt, amilyenek lenni szeretnénk azzal, amilyenek tényleg vagyunk.
Külön fejezetek foglalkoznak a könyvben a pánikkal, szorongással, depresszióval, pszichopátiával, a nárcisztikus személyiséggel, a konformista nyomással, a párkapcsolatok működési mechanikájával is. Mindezt közérthető, szórakoztató stílusban, saját élményekkel igazolva. Elgondolkodtató, érdekes, értékes. Kihagyhatatlan könyvélmény.
Popper szerint, ha nagyon fél az ember valamitől, akkor közel kell menni hozzá, meg kell élni, mert a félelmeinket a fantáziánk nagyítja fel. Azzal kell valamit kezdeni, ami óriásira nagyítja a valóságban sokszor igencsak apró termetű félelmeinket. S, ha ez sikerül,
akkor is élhetünk harmonikus életet, ha éppen nem vagyunk boldogok.
Popper Péter könyve megvásárolható a Nyitott Akadémiánál (is): nyitottakademia.hu
További tartalmakért keresd a Lélekhatár blogot Facebookon és Instán is.
