Mérgező szülők
Jó, de milyen? – kérdez vissza a szakember (Dr. Almási Kitti) a fentebbi kijelentésre. Még mindig sokan mondogatják az idézett mondatot, mintegy tagadva annak a lehetőségét is, hogy esetleg gyerekkorukban nem a legmegfelelőbb módon bántak velük a szüleik. Ám hála az égnek, manapság már kezdjük döntögetni annak a tabunak a falait, ami azt hivatott „takargatni”, hogy gyerekkori sérüléseink bizony egy egész életen át elkísérhetnek bennünket.
Félresiklott kapcsolataink, megmagyarázhatatlan szorongásaink, érthetetlen dühkitöréseink esetenként mind-mind visszavezethetők egy gyermekkori traumára, sérülésre. Ezek gyógyításához azonban, első lépésként vissza kell tudnunk helyezni a felelősséget oda, ahová való: az elhanyagoló, bántalmazó, érzelmileg éretlen, erőszakos, stb. szüleink vállára.
Gyötrelmes út ez, de elengedhetetlen a gyógyuláshoz. Susan Forward Mérgező szülők című könyve nagy segítségünkre lehet, ha vállaljuk, hogy önmagunk érdekében szembenézünk a múlttal. Elöljáróban fontos megjegyeznünk, hogy sem a könyvnek nem célja, sem nekünk nem szabad, hogy célunkká váljon a hibáztatás.
Nincsenek tökéletes emberek, így nincsenek tökéletes szülők sem. Kevesen vannak azok, akiknek megadatott az idilli család, ők hatalmas előnnyel indultak ugyan azokkal szemben, akiknek kevesebb szerencse jutott e téren, de a mi helyzetünk sem reménytelen. Számunkra is elérhető a boldog felnőtt lét – csak nekünk kicsit tovább fog tartani még odaérünk.
A könyv szerzője nagy gondossággal vezeti végig olvasóját azon a fájdalmas úton, mely a felismeréstől a gyógyulásig vezet. Gyerekként ugyanis, szüleink nem megfelelő viselkedése miatt mi mindannyian önmagunkat okoltuk és okolhatjuk még ma is, ha nem ismertük fel, hogy mekkora hatással lehettek ők az egész életünkre. Általános érzelmi vakfoltról van szó. Az emberek nehezen látják be, mennyire befolyásolja életüket a szüleikhez fűződő kapcsolatuk – olvashatjuk a könyv bevezetőjében.
Szüleink mentális és emocionális magvakat ültetnek el bennünk – magvakat, amelyek velünk együtt fejlődnek és növekednek.
Szerencsés esetben ezek a szeretet, tisztelet, függetlenség magvai voltak. Kevésbé szerencsés esetben induló csomagnak a félelmet, kényszert és bűntudatot kaphattuk korai éveinkben. És ez a csomag mire felnőtté váltunk olyan nehézzé válhatott már, hogy fogalmunk sincs arról, hogyan tegyük le végre. Ezeket a sérüléseket azok a szülők okozzák gyermekükben, akiknek negatív viselkedési formái állandóan és túlnyomórészt jelen vannak a gyerek életében – ezek a szülők, a mérgező szülők.
Akik nem szándékosan olyanok, amilyenek. Azt a példát adták tovább, amit ők is láttak, tapasztaltak. Ami természetesen nem menti fel őket a hibáik alól, csak segít megérteni, hogy nem mi voltunk rosszak, nem érdemeltük meg és még csak nem is rólunk szólt ez az egész. Kizárólag róluk. Nekünk pedig, van lehetőségünk változtatni, még azelőtt, hogy mi is tovább örökítenénk a sérüléseinket.
Egy védtelen, rászoruló gyerek számára elviselhetőbb a bűntudat érzése, mert valami „rosszat” tett, amivel kiérdemelte apa haragját, mint hogy elfogadja a rémisztő tényt, hogy apában, a védelmezőben, nem lehet megbízni.
Az első és legfontosabb lépés a gyógyulásunk útján, hogy megértsük, nem a mi felelősségünk az, amit gyerekként velünk tettek. Sőt, még csak az sem a mi felelősségünk száz százalékban, hogy most milyen életet élünk, hiszen felnőttkori életünket jórészt olyan élmények alakították, amelyekbe nem volt beleszólásunk. Az egyetlen felelősségünk, hogy mihez kezdünk ezzel az egésszel és merre indulunk tovább.
A szülők negatív erejének csökkentése lassú folyamat, melynek során a düh, gyász, elhagyatottság és még egy sor nagyon erős érzelem szegődik majd társunkká. De kellő kitartással, bátorsággal felszabadíthatjuk valódi énünket és elkezdhetjük azt az életet élni, ami végre valóban száz százalékig a miénk.
Susan Forward könyve nagy port kavarhat mindazoknál, akik foggal-körömmel védelmezik hiedelmeiket, akik olyasmikben hisznek, hogy szüleinknek joga van irányítani bennünket, csak mert életet adtak nekünk vagy, hogy éppen ezen apropóból bármivel is tartozunk nekik, még akkor is, ha megnyomorították az egész életünket.
Minden felnőtt emberben, akivel mostohán bántak gyerekkorában, él egy rémült kisgyerek – nekünk vele van dolgunk, őt kell segítenünk. Ehhez pedig nem szükséges, hogy ráolvassuk szüleink fejére az összes sérelmünket, ahogy az sem, hogy egy életen át haragudjunk rájuk (nem szükséges, de megtehetjük).
Egy dolgunk van: vissza kell raknunk a felelősséget oda, ahová való és ami a legfontosabb, el kell engednünk azt a reményt, hogy szüleink meg fognak változni. Ez ugyanis, csak a legritkább esetben következik be. A helyzet az, hogy nekünk kell változtatni, méghozzá azon, ahogyan hozzájuk viszonyulunk.
A gyerekeknek alapvető és elidegeníthetetlen joguk, hogy táplálják, ruházzák, óvják és védjék őket. De a fizikai jogok mellett joguk van ahhoz is, hogy emocionális gondoskodásban részesüljenek, tiszteletben tartsák érzelmeiket, és úgy bánjanak velük, hogy kifejlődhessen önbecsülésük.
A könyvben számtalan igen fájdalmas történettel találkozhatunk, melyek által megismerhetjük a mérgező szülőket, a felnőttkorra is átgyűrűző mérgező hatásaikat, ám megtudhatjuk azt is, hogyan szüntethetjük meg ezeket a hatásokat. Akivel például azt éreztették egész gyerekkorában, hogy képtelen bármit is jól csinálni, az egész életében azt fogja érezni, hogy ő soha nem lehet elég jó, ez az érzés pedig ahhoz vezet, hogy képességeihez képest silányabb életet fog élni, mint élhetne a sérülései nélkül. Ezért nagyon fontos felismerni és a helyére tenni gyermekkori sérüléseinket és azok következményeit.
Nem elég azonban másképp látni a dolgokat, másképp is kell csinálnunk őket. Ehhez lehet hatalmas segítség Susan Forward Mérgező szülők című könyve. Megtanít rá, hogyan viszonyuljunk másképp szüleinkhez, hogyan tudunk kikerülni a mérgező légkörből és hogyan leszünk képesek arra, hogy kibújjunk irányításuk alól.
Mindehhez pedig, még csak meg sem kell bocsájtanunk nekik – a szerző szerint ugyanis, azzal, hogy megbocsájtást próbálunk kierőszakolni magunkból, csak képtelenné válunk arra, hogy kiadjuk a bennünk lévő, visszafojtott indulatainkat. A megbocsájtás tehát nem kötelező, de ha szeretnénk is, mindenképp csak az utolsó lépés lehet, semmiképp nem kezdhetünk ezzel.
Fel kell dolgoznunk a haragunkat, végig kell mennünk a gyászfolyamaton és vissza kell helyeznünk a felelősséget oda, ahová való: a szüleink vállára. Aki késznek érzi magát arra, hogy megtegye az első lépést, mindenképp vegye a kezébe Susan Forward könyvét. De jobb, ha felkészül előre – ez bizony, nem lesz egy sétagalopp.
Susan Forward könyve megvásárolható a Librinél (is): libri.hu
További tartalmakért keresd a Lélekhatár blogot Facebookon és Instán is.
