Párválasztásunk és párkapcsolataink rejtett dinamikái
Szeretjük azt hinni, hogy a 18 éves kor betöltése egy ún. fehér lap számunkra, amikor is véget ér a gyermekkorunk és azután már úgy élhetjük az életünket, ahogyan azt csak szeretnénk. Előszeretettel ringatjuk magunkat abba a hitbe, hogy onnantól kezdve már minden úgy lesz, ahogy azt csak szeretnénk.
Azután jönnek a párkapcsolatok és egyszeriben fogalmunk sem lesz róla, mit és pontosan miért is csinálunk. Futjuk ugyanazokat a köröket, hasonló jelöltek mellett találjuk magunkat, hasonló végkimenetelekkel. Hogy mi a közös ezekben rajtunk kívül? A sémáink. Igen, azok amiket otthonról hoztunk és amiket útközben szedtünk magunkra. Ezek azok a dolgok, amikkel nem szívesen szembesülünk. De ezek azok a dolgok is, amikre muszáj rálátnunk ahhoz, hogy ne egy ördögi körforgásban éljünk tehetetlenül vergődve.
Lesz itt azonban egy kis bökkenő. Mindannyiunknak vannak úgynevezett vakfoltjaink, amikre nem könnyű rálátnunk. Ilyen vakfolt lehet például az is, hogy nem, vagy csak nagyon nehezen tudjuk felismerni a választásaink mögött meghúzódó motivációinkat. Egyszerűen nem tudjuk, hogy mit nem tudunk. Automatizmusok alapján reagálunk és nem értjük, hogy miért lesznek olyanok az eredmények, amiket eredetileg nem szerettünk volna. Klasszikus példa erre, a mi a baj? – semmi játszmakör. Végtelen vitaforrást tartogathat magában ez az egyszerű kérdés, ha a semmi nálunk nem egészen azt jelenti, amit egyébként.
Szabó- Bartha Anett Sémakémia című könyve segítségünkre lehet abban, hogy felismerjük, milyen maladaptív sémákkal rendelkezünk és segíthet abban is, hogy kezelni tudjuk azokat.
Bármilyen sérülés vagy hiány, amit gyermekként szerzünk az alapvető szükségleteinkkel kapcsolatban, végig kísérheti az életünket, ráadásul többféle formában is rábukkanhatunk azok nyomára
-írja a könyv szerzője, aki a sémakémia alapvető összefüggéseit tárja elénk, melyből ráismerhetünk a mozgatórugóinkra és felismerhetjük, mely sémá(i)nk az(ok), ami(k) megakadályoz(nak) bennünket abban, hogy boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatot alakítsunk ki aktuális partnerünkkel. Fontos megjegyezni, hogy ez a könyv nem tér ki a bántalmazó, nárcisztikus, kizsákmányoló, szélsőséges kapcsolatokra, így azoknak ajánlott inkább, akik egészséges lelkülettel rendelkeznek és/vagy partnerükre is ugyanez jellemző.
A sémakémia lényege, hogy nem véletlenül kötünk ki ugyanolyan vagy nagyon hasonló partnerek mellett, akikkel éppen úgy ér véget a kapcsolatunk, ahogy az elődeikkel is. Jó érzékkel olyan partnereket fogunk választani, akikkel a számunkra már ismerős tapasztalatokat élhetjük át újra és újra. Jó tudni ugyanis, hogy az agyunk számára nem a boldogságunk, hanem a biztonságunk a fontosabb, vagyis az ismerős embereket, helyzeteket részesíti előnyben, akkor is, ha azok a kapcsolatok nem kifizetődőek számunkra.
Miért? Mert az ismerős rossz még mindig biztonságosabbnak tűnik számunkra, mint a teljesen ismeretlen. Ezért szokták mondani a szakemberek, hogy nagyon vigyázzunk azokkal, akikkel első látásra otthon érezzük magunkat, ha az otthon számunkra régen sem volt biztonságos.
Szabó-Bartha Anett rendkívüli részletességgel taglalja a maladaptív sémák, szülői módok, megküzdési mechanizmusok témakörét, melyeket a fejezetek végén ránk vonatkozó kérdésekkel is kiegészített, segítve minket abban, hogy magunkra ismerhessünk és beazonosíthassuk, mivel is állunk szemben a saját életünk vonatkozásában. Természetesen nem mindenki rendelkezik olyan sémákkal, amik hátráltatják a boldogságát, néhányan a kielégítő szülői gondoskodás hatására inkább építő mintákat hoztak magukkal. Feltételezhetjük, hogy ők nem is ilyen könyveket olvasnak…
Szóval ebben a könyvben a szakember részletes szakmai leírásaival és klienseinek történeteivel színesítve profi módon magyarázza el nekünk, miben vagyunk és miért is vagyunk abban benne tulajdonképpen. Segít a tisztánlátásban. Empatikus, a téma nehézsége ellenére is jól érthető és ha a hajlandóságunk is megvan hozzá, akkor jól alkalmazható tudást ad, mely olvasóitól követel ugyan némi szembenézést, de összességében inkább aha élményeket nyújt, amik megérnek némi erőfeszítést a részünkről.
De hogyan is működnek tulajdonképpen ezek a sémák?
Amikor az elakadásaink piros gombját benyomja valaki vagy valami, az egészséges felnőttünk hirtelen eltűnik a láthatárról, és az irányítás teljes mértékben az érzelmektől túlfűtött gyermek vagy a szélsőséges mondatokat, parancsokat, hiedelmeket szajkózó szülői módjaink kezébe kerül.
A mi a baj? – semmi klasszikus példájánál maradva, ha nekem tényleg semmi bajom, akkor nem büntetek csenddel, nem vonulok félre, nem támadok később passzív-agresszív módon. Ha viszont, mégis van valami bajom, akkor kő-kövön nem fog maradni a fenti párbeszéd után. Mert meglehet, hogy azt vártam, a párom találja ki végre, mire vágyok, vagy a múlt heti vita a bajom, vagy az, hogy már megint azt érzem, nem vagyok elég fontos számára.
Ám ahelyett, hogy nyíltan és őszintén elmondanám a problémáimat, a sémáimból fogok reagálni és a végkimenetel ugyanaz lesz, mint mindig. Attól függően, hogy mi az alap meggyőződésem. Például, értéktelen vagyok, úgysem vagyok elég fontos, vagy minden férfi/nő ilyen meg olyan, stb. Arra játszok, hogy az alaphiedelmemet újra- és újra igazolják vissza számomra.
Persze mindez egyáltalán nem tudatos. Mindaddig, még azzá nem tesszük. Szabó-Bartha Anett könyve nagy segítség lehet mindazok számára, akik szeretnék megtörni eddigi mintáikat, akik szeretnének rálátni a mozgatórugóikra és, akik készek szembenézni önmagukkal. Rendkívül informatív, az érdeklődést mindvégig fenntartó, szakmailag alapos, a témát sok oldalról körüljáró, terápiás tapasztalatokkal színesített útmutató ez a fejlődni vágyó emberek és a pszichológia iránt érdeklődők számára.
Már-már hiánypótlótnak is nevezhetném, ha abból indulok ki, hogy ideje lenne már meghaladni végre a – bevonzottad, meg a neked erre van igényed- minek mentél oda mondatokat. A szakember nagyon világosan bemutatja azokat az automatizmusokat, amelyekből reagálunk. Nem beszélve arról, hogy az otthonról hozott minták mellett a társadalom, a környezetünk is jóadag befolyással rendelkezik felettünk. Csak, hogy mást ne említsünk, a boldogság képlete a tudomány jelenlegi állása szerint a következő:
50% genetika + 10% külső körülmény + 40% saját tettek, cselekedetek = boldogság.
Mindezek fényében talán érdemes elgondolkodni azon, mennyiben is múlik minden rajtunk és mennyiben szabad a választásunk/akaratunk/mozgásterünk. Szabó-Bartha Anett könyve segíthet rendbe tenni bennünk a dolgokat, segíthet rálátnunk olyasmikre is, amikről eddig fogalmunk sem volt, illetve mindaz csak halvány derengés szintjén jelent meg bennünk.
Önmagunk megismerése a legnagyobb feladat. És kivonhatatlan abból az egyenletből, ahol a boldogságot írtuk az egyenlőségjel mögé.
Szabó-Bartha Anett: Sémakémia című könyve megvásárolható a Nyitott Akadémia kiadónál: nyitottakademia.hu
Hasonló tartalmakért keresd a Lélekhatár blogot Facebookon és Instán is.
