Sokfelé hallani manapság, hogy hazug világot élünk, hogy ritkaság számba megy ma már az őszinteség. De vajon tényleg így van, vagy pusztán csak saját tapasztalataink alapján alkotunk torzított valóságokat? Szeretjük azt gondolni magunkról, hogy kiváló emberismerők vagyunk, mi aztán könnyedén átlátunk azokon, akik hazudnak nekünk. De vajon tényleg olyan könnyű lenne tetten érni a hazugokat?
Aki vakargatja az orrát beszéd közben az a hiedelmek szerint tutira kamuzik. De mi van, ha csak szimplán kényelmetlen számára az adott szituáció? És mi van, ha nem csak mások hazudnak nekünk olyan előszeretettel, de közben még mi is becsapjuk saját magunkat?
Nem tudod, hogy mit nem tudsz
Azt hiszem, erre mondják, hogy csak az okos ember kételkedik a saját igazában, a hülyék mindenben holtbiztosak (ha szoktunk barangolni a kommentszekciók bugyraiban, akkor tudjuk, hogy ez az állítás bizony nem légből kapott). A helyzet az, hogy az egonk mindent megtesz annak érdekében. hogy védelmezze önmagát.
Ezért harcolunk az igazunkért foggal-körömmel egy vitában (akkor is, ha egyáltalán nincs igazunk) és ezért reagálunk sokszor nem oda illően egy másik ember velünk szembeni megmozdulásaira. Az egonk ösztöne, hogy megvédje önmagát, elferdítheti a valóságot és tömeges intellektuális ámításhoz és önbecsapáshoz vezethet – olvashatjuk Patrick King Olvass az emberekben, mint a könyvben c. kötetében.
King nemzetközileg is elismert bestselleríró és coach, közösségi interakció specialista és a kommunikációs és szociális készségek szakértője. Könyvével abban akar segíteni nekünk, hogy az érzelmi intelligenciánkat használva jobban megérthessük önmagunkat és másokat.
Az emberek közötti kommunikáció nagy része nem verbális jellegű. Amit kimondanak, az gyakran mást mutat, mint amit közvetíteni akarnak. Emiatt fontos készség az emberekben való olvasás, mert szinte végtelen előnyei vannak. Bár mindannyian más-más adottságokkal vagyunk megáldva, ezt a készséget lehetséges és hasznos is fejlesztenünk.
Csak akkor cselekszik valaki minden ok nélkül, ha megőrült
Ahhoz, hogy megérthessük, valaki miért viselkedik úgy, ahogy meg kell vizsgálnunk a motivációit. Ugyanis, semmi sem teszünk ok nélkül (aki mégis, annak fentebb olvashattad a diagnózisát). A cselekedetből következtethetünk a motivációra, abból pedig arra, hogy kivel is állunk szemben valójában.
Az árnyékmodell
Nagyon leegyszerűsítve, az árnyék természetünk mindazon aspektusait jelképezi, amelyeket megtagadtunk, figyelmen kívül hagytunk vagy amelyektől elfordultunk. Ezek lényünknek azon részei, amelyeket elrejtünk mások és még önmagunk elől is – írja könyvében Patrick King. Az árnyékmodell megismerésével közelebb juthatunk annak megértéséhez, hogy miért úgy cselekszik valaki, ahogy.
Akkor lesz lehetőségünk hiteles életet élni, ha integráljuk a saját árnyékunkat. Ha azonban megtagadjuk azt, akkor számos problémával kell majd szembenéznünk, mivel a test és a lélek arra törekszik, hogy egész legyen.
Másokat ugyan nem tudunk rávenni arra, hogy megismerkedjenek saját árnyékaikkal, de mi sokat profitálhatunk abból, ha megismerkedünk a sajátunkkal és igyekszünk meglátni másokban is azt. Segítségünkre lehet ez az ismeret például akkor is, ha azt érezzük, hogy valaki olyasmiket vágott a fejünkhöz, amihez nekünk semmi közünk. Jól érezzük, ez az ember épp árnyék kivetítést alkalmaz velünk szemben.
Az árnyék tele van fájdalmas, kellemetlen érzésekkel. Ezt a fájdalmat és kellemetlenséget úgy enyhíthetjük, hogy figyelmen kívül hagyjuk vagy megtagadjuk az érzéseket, és mi lenne jobb módja a megtagadásuknak, mint azt állítani, hogy valaki teljesen máshoz tartoznak?
Ha valaki például intellektuálisan alsóbbrendűnek érzi magát, akkor, hogy ezt az érzést megtagadja, egyszerűen hülyének titulál és kritizál másokat.
A belső gyermek
Róla manapság már elég sokat hallani hálaégnek’. Ő az, aki hevesen hisztizni kezd egy vitában. Jól érezzük, hogy a velünk szemben álló ember úgy viselkedik ilyenkor, mint egy óvodás. Nem a felnőtt énjével, hanem a belső gyermekével vitatkozunk éppen.
Ha az illető hirtelen dühösnek, megbántottnak, védekezőnek vagy sértettnek érzi magát, az arra utalhat, hogy valamilyen érzékeny pontra tapintottál rá. A tudattalan – legyen ez az árnyék vagy a belső gyermek vagy mindkettő – valahogyan aktiválódott.
Mindezek ismeretében tovább haladhatunk a motivációs tényezők vizsgálatában. A továbbiakhoz szükségünk lesz az öröm elvének ismeretére. Az öröm elve lényegében azt mondja ki, hogy elménk mindent megtesz azért, hogy örömet érezzen és elkerülje a fájdalmat. És
- az agyunk ugyanúgy örömnek érzékel mindent, a finom sütit és a kábítószert is,
- az emberek keményebben dolgoznak azért, hogy elkerüljék a fájdalmat, mint azért, hogy örömet szerezzenek,
- az örömről és a fájdalomról alkotott elképzeléseink erősebb mozgatórugók, mint a tényleges dolgok,
- az öröm és a fájdalom az idő múlásával változik,
- az érzelem legyőzi a logikát
- és a túlélés mindent felülír.
Az öröm – fájdalom dinamikától eltérően cselekvőket Maslow szükséglet piramisának megismerésével érthetjük meg (részletek a könyvben). Mindezek után érdemes az ego nyomába eredni, hiszen mindent elkövet, hogy megvédje magát. Másokkal szembeni viselkedésünk gyakori kiváltó oka ez. A védekezési mechanizmusok behatóbb tanulmányozásával jobban megérthetjük, ki – mit – miért csinál.
És ha ez a nagy halom ismeret még mindig nem elégített volna ki bennünket, mindenképp szerezzük be Patrick King Olvass az emberekben, mint a könyvben c. kötetét. Rendkívül részletes képet kaphatunk arról, hogy mi motiválja a viselkedésünket és, hogy miképpen láthatunk bele kicsit jobban embertársaink belső világába. Nem beszélve arról, hogy a könyvben betekintést kaphatunk a hazugságvizsgálat rejtelmeibe is (igen, szándékosan hagytam a legvégére a legjobbat – a szerk.).
De még mielőtt nagyon elbíznánk magunkat az új ismereteink birtokában, jó, ha tudjuk, hogy legyünk bármilyen gyakorlottak is embertársaink viselkedésének elemzésében, az emberismeret terén nincsenek garanciák.
A könyv megvásárolható a Good Life Books kiadónál: goodlifebooks.hu
És ha szeretnél még hasonló bejegyzéseket olvasni, akkor keresd a Lélekhatár blogot Facebookon és Instán is.
