Van valami, ami jó eséllyel mindannyiunkban közös: boldogok akarunk lenni. Hogy kit – mi tenne boldoggá, az már egyénenként igencsak eltérő lehet, de végsősoron a többségünk szeretné elérni a kitűzött céljait, megvalósítani mindazokat a dolgokat, amikről azt feltételezzük, elvezethetnek bennünket a megelégedettség állapotához.
Ahhoz, hogy azt a bizonyos „jó életet” megteremthessük magunknak nem feltétlenül lesz elegendő a vonzás törvényének működésbe lépésére várakozni. Elképzelhető, hogy mi magunk is sokat tehetünk azért, hogy manifesztáljuk az életünkbe mindazt, amire mindezidáig csak vágyakoztunk. Az alábbi 7 lépés nagyban megkönnyítheti a dolgunkat.
1. Legyen határozott elképzelésed
Ahogy azt már biztosan sokszor hallottuk: semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart. Az első és legfontosabb lépés tehát, hogy nagyon pontosan meghatározzuk, mi is az a valami, amit meg szeretnénk teremteni önmagunk számára. Ha az egy ház az erdő mélyén, akkor el kell tudnunk képzelni azt a házat. Hogy milyenek legyen a falak, ablakok, milyen legyen a kert, hány szobás, csipketerítő, meg miegymás.
Ha „szakszerűen” akarok eljárni a témában, akkor azt mondom, vizualizáljuk a célunkat. Merthogy az agyunk elvileg erre úgy fog reagálni, hogy a kívánt céllal összhangba helyezi a viselkedésünket. Ha nem tudjuk, pontosan mit szeretnénk, akkor azt is vizualizálhatjuk, hogyan szeretnénk érezni magunkat. Kivé akarunk válni?
Ahhoz, hogy valóban megértsük, hogy kik akarunk lenni és, hogy elindulhassunk azon az úton, ami a legjobb önmagunk felé vezet, először el kell engednünk azt a személyt aki egykor voltunk, és akiről azt hittük, hogy lennünk kell
– írja Manifesztáció (7lépés a lehető legjobb élethez) című könyvében Roxie Nafousi, aki saját bevallása szerint a manifesztáció (manifesztál=valamit megtörténtté tesz) segítségével változtatta meg az egész életét.
Azt hihetnénk, hogy ő is csak egy újabb motivációs guru, de sorait olvasva hamar megnyugszunk majd, hiszen a manifesztáció nem tétlen várakozást jelent az isteni csodákra, hanem kőkemény önismereti munkát, egy csipetnyi hittel, amit az univerzumba invesztálunk. A legpontosabban megfogalmazott célkitűzés után már léphetünk is a következő lépcsőfokra.
2. Szabadulj meg a félelemtől és kétségtől
Ez lesz talán a legbrutálisabb lépés mind közül. Merthogy tele vagyunk félelmekkel és kétségekkel. Azok is, akik azt állítják, hogy nem – dehogynem, csak nem tudnak róla. A rossz hír, hogy nem csak azt vonzzuk, amit érzünk, hanem azt is, amit hiszünk. A jó hír viszont, hogy dolgozhatunk az ügyön. Ehhez csupán annyit kell tennünk, hogy azonosítjuk azokat a gátakat, amik bennünk vannak, majd elhárítjuk őket a saját utunkból. Ehhez a lépéshez (is) kapunk gyakorlati tippeket Roxie-tól, tehát a helyzet korántsem olyan reménytelen, mint első ránézésre tűnhet.
3. A viselkedésed összehangolása
Mint azt fentebb is említettem, a manifesztáció nem egyenlő a passzív várakozással. Nem lesz elegendő, hogy erősen koncentrálunk a vágyainkra, tennünk is kell értük. Vagyis, úgy kell viselkednünk, amilyenek a jövőben lenni szeretnénk. Teljesen mindegy, hogy mit akarunk megteremteni az életünkben, a cselekvésre mindig szükségünk lesz. Van azonban valami, ami minduntalan igyekszik majd megállítani bennünket az újfajta viselkedések, szokások kialakításában – ez a valami: a tudatalattink. Az, ami a biztonságot keresi. Akkor is, ha az a biztonság nem jó nekünk. Amint megérzi, hogy a megszokottól eltérően cselekszünk, azonnal pánikolni kezd.
Nem érdekli, hogy jól érzed magad, csak az, hogy másképpen érzed magad, és a másság a tudatalatti számára bizonytalanságot jelent. Ezért aztán önszabotázsra fog ösztönözni.
Tudatalattinkat akkor tudjuk majd az oldalunkra állítani, ha nap, mint nap következetesen a céljainkkal összhangban cselekszünk.
4. Az univerzum próbatételeinek teljesítése
Sokszor kell majd a Beéred-e kevesebbel? kérdésre válaszolnunk.
5. A hála elfogadása
A világ szépségét csak az képes megtapasztalni, aki hajlandó meglátni azt.
6. Irigységből inspiráció
Mindenki szokott irigykedni, csak van, aki nem vallja be. Az irigységen azonban semmi szégyellnivaló nincs, természetes érzelem. A gond, mint mindig minden érzelemmel, itt is akkor van, ha elnyomjuk azt. Mert az elnyomott érzésből gyűlölködés lesz- mint ahogy láthatjuk is azt eleget a közösségi oldalakon. De nem kell ennek így lennie.
Az irigységet használhatjuk önismeretre, sőt a hasznunkra is fordíthatjuk azt. Hogyan? Ahelyett, hogy lehúzni igyekszünk másokat, tehetünk azért, hogy „felérjünk” hozzájuk. Ehhez az kell, hogy elhiggyük, nem csak másoknak sikerülhet, a lehetőség nekünk is adott. És ha már hit, akkor jöjjön az utolsó lépés a lehető legjobb élet kapuja felé.
7. Az univerzumba vetett hit
Miután kitaláltuk, hogy pontosan mit szeretnénk manifesztálni az életünkbe, kigyomláltuk a félelmeket és kétségeket, megtanultuk szeretni önmagunkat, összehangoltuk az elgondolásainkat a viselkedésünkkel, kiálltuk az univerzum próbatételeit, gyakoroltuk a hálát, hasznot kovácsoltunk irigy érzéseinkből, már csak annyit kell tennünk, hogy hiszünk.
Hiszünk abban, hogy megkaphatjuk az élettől azt, amit akarunk. Ha mindent megtettünk, ami tőlünk telt, egyszerűen át kell adni magunkat az univerzumnak és bíznunk annak gondviselésében.
Roxie Nafousi Manifesztáció című könyve a Financial Times szerint: útmutató egy pozitívabb élethez. Már maga a kötet is pozitív csalódás egyébként, mert nem ringat abba a gyermeteg reménybe, hogy elegendő csupán vágyakozni az álmaink után. Kőkeményen bele kell állnunk a saját önismereti utunkba, ha azt akarjuk, hogy az univerzum energiái is mellénk szegődjenek.
Sok-sok gyakorlattal megspékelt, valódi önfejlesztő könyv ez, mindazok számára, akik készek felelősséget vállalni a saját életükért.
A könyv megvásárolható az Édesvíz kiadónál: edesviz.hu
Ha szeretnél még ehhez hasonló bejegyzéseket olvasni, akkor keresd a Lélekhatár blogot Facebookon és Instán is.
