Minden anya szereti a gyermekét, minden anya a legjobbat akarja szíve legdrágább kincsének. Legalábbis elviekben így mennek a dolgok. Aztán a kevésbé szerencséseket egyszer csak arcul csapja a valóság. Merthogy nem minden szülő alkalmas a szerepére és saját sebzettségük okán, bizony rengeteg fájdalmat tudnak okozni az állítólagosan imádott csemetéiknek.
Így van ez például a narcisztikus szülőknél is. Bármennyire is tabu erről beszélni, bizony szép számmal akadnak olyan delikvensek, akik bár tagadják, de sikeresen traumatizálták egy egész életre a saját gyerekeiket, akiknek osztályrészük egy tátongó lyuk a lelkükön és a belső hang, ami folyton azt szajkózza: soha nem lehetsz elég jó. Nekik íródott Dr. Karyl McBride – Lehetek valaha elég jó? A narcisztikus anyák lányainak gyógyulása című könyve.
Aki személyesen is érintett a témában, vígaszra lelhet ebben a kötetben. Bár igaza van azoknak is, akik azt mondják, olvasással nem lehet segíteni magunkon, mégis tévednek abban a tekintetben, hogy a gyógyulás első lépése mégiscsak az, hogy egyáltalán fel tudjuk ismerni a problémát. És ebben igenis sokat segíthetnek a könyvek, pláne, ha olyan szakértők írták, akik mögött sok éves tapasztalat áll és McBride esetében ráadásul személyes érintettségről is beszélhetünk.
Könyvében részletesen bemutatja a narcisztikus szülők jellemzőit, viselkedési módjait, a sebeket, amiket gyermekeiknek okoznak és számos történetet is olvashatunk a témában érintett nőktől, akikkel sok éves munkája során mélyinterjúk százait készítette el. Nem könnyű olvasmány, de aki valóban szeretne tenni önmagáért, annak nincs könnyebb út. Vagyis van, csak nem biztos, hogy érdemes homokba dugott fejjel leélni egy életet.
a jól nevelt lányok nem utálják az anyjukat, és nem beszélnek ezekről a rossz érzésekről
Abban a néhány könyvben, ami magyarul is megjelent a témában (Szülősebek, Mérgező szülők, Érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyerekei, Anyaseb) mindig nagy hangsúlyt kap az a tézis, hogy nem célunk a szülők hibáztatása. Felnőttként egyetlen célunk van: megérteni a miérteket és megtalálni a hogyanokat a továbblépéshez. A rossz hír az, hogy ez egy egész életen át tartó munka. A jó hír az, hogy lehet enyhíteni azokon a fájdalmakon, amiket ezek a szülők okoztak és meg lehet tanulni úgy élni, hogy a múltunk ne nyomorítsa meg (teljesen) a jövőnket.
Első lépésben fel kell tennünk magunknak a kérdést: tényleg narcisztikus az anyám? (Mindenki rendelkezik néhány narcisztikus vonással, ami önmagában még nem katasztrófa, ám minél több ilyen jellemzője van valakinek, annál kártékonyabb a környezetére). Szóval:
- Amikor az életed dolgairól mesélsz, úgy irányítja a beszélgetést, hogy róla legyen szó?
- Amikor az érzéseidről beszélsz vele, megpróbálja azokat saját érzéseivel túllicitálni?
- Az anyád féltékenyen vagy irigyen viselkedik veled szemben?
- Hiányzik belőle az érzéseid irányában mutatott empátia?
- Az anyád csak azokat a dolgokat támogatja, amelyek rá mint anyára jó fényt vetnek?
- Soha nem érezted magad érzelmileg közel anyádhoz?
- Állandóan megkérdőjelezted, hogy anyád szeret vagy kedvel-e egyáltalán téged?
- Csak akkor tesz érted, amikor mások látják?
- Ha nehéz élethelyzetbe kerülsz anyád azt tartja szem előtt, hogy ez rá milyen hatással lesz, nem pedig azt, hogy te hogyan érzel?
- Túlzottan figyel arra, hogy mások mit gondolnak róla?
- Anyád tagadja a saját érzéseit?
- Másokra hárítja a felelősséget a negatív érzéseiért és tetteiért, ahelyett, hogy maga vállalna értük felelősséget?
- Könnyen megsértődik, és aztán tovább duzzog, anélkül, hogy meg akarná oldani a problémát?
- Úgy érezted, hogy anyád rabszolgája vagy?
- Úgy érezted, felelős vagy anyád betegségeiért és gyengélkedéseiért?
- Gyerekként gondoskodnod kellett anyád fizikai szükségleteiről?
- Úgy érzed, anyád nem fogad el téged?
- Úgy érzed, anyád kritikus veled szemben?
- Anyád jelenlétében tehetetlennek érzed magad?
- Anyád gyakran lejárat téged?
- Úgy érzed, nem ismer téged igazán?
- Úgy viselkedik, mintha körülötte forogna a világ?
- Nehezedre esik az anyádtól elkülönült személyiséggé válni?
- Anyád szeretné irányítani a választásaidat?
- Hol önmaga körül forog, hol lehangolt, gyakran ingadozva a kettő között?
- Úgy tűnik neked, hogy anyád megjátssza magát bizonyos dolgokban?
- Úgy érzed, hogy gyerekként gondoskodnod kellett anyád érzelmi igényeiről?
- Anyád jelenlétében nem tudsz önmagad lenni? Olyan, mintha manipulálnának?
- Anyád azt értékeli benned, amit teszel, nem pedig azt, ami vagy?
- Anyád kontrollmániás, áldozat vagy mártír?
- Anyád arra kényszerít, hogy máshogy cselekedj, mint ahogy szeretnél?
- Vetélkedik veled?
- Mindennek úgy kell lennie, ahogy ő akarja?
Minél több kérdésre válaszolsz igennel, annál valószínűbb, hogy narcisztikus anyával áldott meg az ég. Tudom, mit érzel. És a könyv szerzője is tudja. Együttérzése mellett, szakmai tudásával is segíteni tud abban, hogy valamennyire fel tudd dolgozni a téged ért traumát. Merthogy narcisztikus anya mellett felnőni nagy trauma, akkor is, ha nincsenek fizikai nyomai és mások szerint éppen te vagy az, akivel valami baj van.
Ha készen állsz rá, hogy elgyászold mindazt, amit nem kaptál meg, akkor Dr. Karyl McBride valódi segítőd lesz az utadon. A narcisztikus anyák lányainak gyógyulása című kötet mentsvára lehet mindazoknak, akik már kapizsgálták ugyan, hogy valami nem stimmelt odahaza, ám mindezidáig önmagukat hibáztatták mindenért. Ezek az anyák ugyanis ezt érik el a gyerekeiknél. Viselkedésükkel megtévesztik és örökös bizonytalanságra kárhoztatják őket.
A narcisztikus anya kritikái azt a mély meggyőződést hívják elő a lányában, hogy soha nem elég jó, amit hihetetlenül nehéz megingatni.
Ha úgy érzed, érintett lehetsz a témában, jó szívvel ajánlom neked McBride könyvét, de tudd, hogy nincs varázslat, ami meggyógyíthatna. A munkát neked kell elvégezni. Első lépésként jó ötlet lehet, ha beszerzed a könyvet a Partvonal kiadónál: partvonal.hu
Ha pedig több, ehhez hasonló írásra is kíváncsi lennél, keresd a Lélekhatár blogot Facebookon és Instán is.
