Nem mindenki pszichopata, aki felbosszant bennünket és nem is minden pszichopata válik Hannibal Lecter-ré vagy Hasfelmetsző Jacké. Ügyvédek, orvosok, vállalatigazgatók, brókerek, sikeres emberek is rendelkezhetnek a pszichopátia teszten magas pontszámokkal, miközben státuszuknak köszönhetően, társadalmilag elismertek, a mai mérce szerint követendő példák – egyeseknek. De hogyan lehetséges ez? Miért lesz az egyikükből sorozatgyilkos, miközben a másik sikerrel tud venni minden akadályt?
A titok a finomhangolásban rejlik. Merthogy, aki ugyan hordoz magában némi jellegzetességet a pszichopata tulajdonságok közül, de azok csak bizonyos körülmények között jönnek felszínre belőle, az világszinten elismert sebésszé válhat. Mint ahogy történt az Kevin Dutton – Pszichopaták elméjében c. könyvének egyik szereplőjével is. Saját bevallása szerint az a hideg, érzelemmentes koncentrálni tudás, csak a műtőbe lépve jön elő belőle – ott viszont nagy hasznát veszi ennek a jellegzetesen pszichopata vonásnak.
a pszichopátia, legalábbis kis adagban olyan, mint az egészségesen lebarnult személyiség.
Kevin Dutton-nak persze esze ágában sincs dicsőíteni a pszichopatákat, pláne nem a diszfunkcionálisakat, pusztán felhívja a figyelmünket arra is, hogy kis adagban és megfelelő körülmények között, ezek a vonások, bizony jó szolgálatot tehetnek nekünk. Azoknál a velejéig gonosz pszichopatáknál, akik olyan szörnyűségeket követnek el az a gond, hogy az összes érzékelő a maximumra van tekerve. Vagyis:
- Könyörtelenek
- Sármosak
- Kiválóan tudnak összpontosítani
- Szellemileg szívósak
- Nincs bennük félelem
- Tudatosak
- Cselekvőkészek
Ez a pszichopátia hét alapelve, amit Dutton a 7 főbűnnek nevezett el. Azt gondolja, ha mindezeket megfelelően alkalmazzuk, akkor sokkal sikeresebbé válhatunk az életünkben úgy, hogy közben mégsem válunk gonosztevővé. Mint mondja:
nem az a lényeg, hogy valaki pszichopata-e, hanem az, hogy képes-e módszeresen az lenni.
Merthogy a közhiedelemmel ellentétben a pszichopaták nem szükségszerűen erőszakosak. Kivéve azok, akik mégis. A könyvben rengeteg történetet olvashatunk jól funkcionáló és diszfunkcionális pszichopatákról is. Az első mondat egyébként így hangzik: apám pszichopata volt. Szép kis kezdet, mit ne mondjunk. A folytatásban számos kutatási eredménnyel, kísérlettel ismerkedhetünk meg, amik egyébként nem tűnhetnek túl érdekesnek azok számára, akik kevés kedvet éreznek magukban a téma iránt. De Dutton saját történetei mindenért kárpótolják olvasóját. Legalábbis azokat, akik hozzám hasonlóan, valami megmagyarázhatatlan vonzalmat éreznek a tabuk, titkok, összefüggések kutatása iránt.
A Pszichopaták elméjében című kötet garantáltan kielégíti majd a kíváncsiságunkat. Dutton egyébként egy kísérlet során maga is kipróbálja, milyen lehet a pszichopaták elméjében. Elképesztő élményben lesz része. Könyvében alaposan körül járja a pszichopátia témáját, ledönt néhány sztereotípiát és közelebb visz bennünket egy olyan világhoz, amibe csak félve merünk bepillantani. Pedig nem minden pszichopatát őriznek különböző intézményekben. Sokan közülük most is köztünk élnek.
ha az ember így, ellenőrzött körülmények között beszélget egy pszichopatával, nehéz lehet elhinni, hogy egyáltalán bármi gond lenne vele – kivéve persze, ha az ember tudja, hogy van.
Kevin Dutton Pszichopaták elméjében című kötetét a Nyitott Akadémia oldaláról te is megvásárolhatod: nyitottakademia.hu
Ha pedig még több hasonló bejegyzést olvasnál, kövesd a Lélekhatár blogot Facebookon és Instán is.
