Mondja Sahara Rose, aki Dharma című kötetével abban kíván segítséget nyújtani számunkra, hogy megtalálhassuk és megélhessük a saját életfeladatunkat. Az életfeladatok és életcélok alcímet viselő kötet igényel ugyan némi spirituális beállítottságot olvasójától, de azok is sok hasznos gondolatot olvashatnak benne, akik hozzám hasonlóan – nyitottak ugyan a téma iránt, de nincsenek túlságosan elrugaszkodva a talajtól.
Hogy tulajdonképpen mi is az a dharma, az már az Előszóból kiderül, így nem kell sokáig a sötétben tapogatóznunk. „Az ősi szanszkrit dharma szó annyit tesz: az univerzum fejlődésének mozgatója vagy az egyéni célod a világban.” Merthogy elméletileg mindannyian valamilyen egyéni küldetéssel érkeztünk ebbe az életbe és, ahogy Sahara megfogalmazza, mindannyiunkban benne él ez a küldetéstudat, csak útközben elfelejtjük az eredeti célunkat.
A feladatunk tehát az, hogy a belső útmutatásunkra hagyatkozva felfedezzük azt, amit mindig is tudtunk, csak menet közben megfeledkeztünk róla. De hogyan találhatunk vissza újra önmagunkhoz?
A válasz egyszerű: el kell engednünk mindent, ami nem tartozik hozzánk, ami nem mi vagyunk. Akkor is, ha mások bolondnak tartanak ezért.
Nem az a cél, hogy kedveljenek. Arra születtél, hogy furcsa légy.
A szerző maga is átélte azt, amiről beszél. Szülei kitagadással fenyegették, amiért nem akart megjönni a jobbik esze, ő mégis a saját útját választotta. Többek között az ő inspiráló történetét is olvashatjuk a könyvben és segítségével rábukkanhatunk a lapok között a saját dharmánkra is.
Külön öröm, hogy bár nagyon spirituális a kötet, de nincsenek benne üres lózungok, nem buzdít olyasmikre, mint a nagy motivációs guruk, hogy üljél csendben azt vonzzad be az istensetudja, hogy mit. Inkább olyasmikre sarkall, hogy vállald a felelősséget a saját életedért, arra tanít, hogy senkinek sem tartozol a jövőddel és felhívja a figyelmet arra is, hogy
el kell felejtenünk a belénk nevelt hazugságokat.
A könyv legérdekesebb része talán az (legalábbis számomra az volt), ahol megismerhetjük a dharma – archetípusokat. Szám szerint 9 van belőlük:
- Tanító
- Gondozó
- Látnok
- Vállalkozó
- Művész
- Kutató
- Előadóművész
- Aktivista
- Harcos
Egy teszt segítségével kideríthetjük, melyik típusba tartozunk. Nagyot nevettem, mikor nálam az derült ki, hogy a Tanítók közé tartozom, merthogy rájuk a következő vonatkozik: posztot ír a közösségi médiában, amiben felfedi az általa felfedezett legfontosabb tanulságokat és lépéseket, hogy te is tanulj belőlük – ezek szerint én már a dharmámat élem – halleluja.
Egyébként ahhoz, hogy valaki a saját dharmáját élhesse, nem kell sok minden. Pusztán őszintének kell lennie. Ja igen, ez a mai világban kicsit nehezebb annál, mint ahogyan hangzik, de azért nem lehetetlen a feladat. Pusztán ki kell gyomlálnunk magunkból a korlátozó hiedelmeinket, meg kell zaboláznunk a félelmeinket és fel kell építenünk az önbizalmunkat (további segítség a témában: itt). Vagyis nem kell, csak akkor, ha a saját életcélunk nyomába kívánunk eredni. Minden más esetben nyugodtan élhetünk olyan életet, amilyet csak akarunk. Hiszen tudjuk jól, jogunk van úgy elcseszni a saját életünket, ahogyan csak akarjuk.
Minden más esetben nyugodt szívvel vegyük a kezünkbe Sahara Rose könyvét, ami egy jó adag nyitottsággal olvasva jó útitársunkká válhat azon az úton, ami egy valódibb élet megélése felé vezet. Ne félj elindulni,
nem tudod elszúrni, amíg hallgatsz önmagadra.
A könyv megrendelhető a Good Life Books kiadó oldalán: Sahara Rose: Dharma – Életfeladatok és életcélok
Ha pedig még több hasonló bejegyzést olvasnál, kövesd a Lélekhatár blogot Facebookon és Instán is.
