Bár ma már egyre többen és többet foglalkozunk önismerettel, járunk terápiába és több kevesebb sikerrel lépkedünk a gyógyulás útján, még mindig rengeteg ember szájából hangzik el az az ominózus mondat, hogy ami a gyermekkorban történt az ott is marad, következésképpen totál felesleges előrángatni a csontvázakat a szekrényből. És ez még a jobbik változat. Vannak, akik a felismerésig sem jutottak el és makulátlannak hiszik szüleik módszereit, amivel felnevelni igyekeztek hőn szeretett csemetéiket.
S bár meglehet, hogy néhányunk olyan szerencsés csillagzat alatt született, hogy totális szeretetben nevelkedhetett, ám a többségünk inkább sebeket és traumákat hozott otthonról abban a bizonyos batyuban, amibe a többieknek a hamuban sült pogácsákat csomagolták.
Ha az utóbbi csoportba tartozunk, akkor talán nem ismeretlen előttünk a különböző mértékű szorongások, pánikrohamok, hangulatingadozások, stb. tágas tárháza. Talán úgy érezzük, kevesebbet érünk másoknál, hogy valami alapvetően nem stimmel velünk, esetleg azt gondolhatjuk, nekünk ennél több bizonyosan nem járhat. A jó hír az, hogy tévedünk. A rossz az, hogy komoly munkát kell beletennünk abba, hogy ezeket az örökül kapott önsorsrontó gyomokat kiirthassuk magunkból.
Mert az azért teljességgel nyilvánvaló, hogy nem így születtünk. S ha nem készen kapott csomaggal érkeztünk, akkor az, ahol ma tartunk, nagyobb részben a szülői „idomítás” eredménye. És persze ezer más hatás is ért bennünket a felnövekedésünk során, ám az önbecsülésünk alapjait otthon, a szüleink rakták le. Egy gyermek számára pedig a szülei olyanok, mint valami nagyhatalmú istenségek, ezért kételkedés nélkül elhittük nekik mindazt, amit rólunk mondtak. Ha mindig biztattak és azt szajkózták, hogy bármit elérhetünk, akkor azt. Ha azt hajtogatták, hogy soha semmi nem lesz belőlünk, akkor ezt a meggyőződést tettük magunkévá. És hiába értünk jó esetben felnőtté közben, sajnos a múltunk eseményeinek összessége lesz a jelenünk.
akár beismered magadnak, akár nem, a „családi témák” és a gyerekkori marhaságok az alapjai, nos, az egész életünknek
-írja Vienna Pharaon Örökölt családi sebeink című könyvében. Vienna egyébként pszichológus, családterapeuta és kapcsolatkezelési szakértő, tehát saját tapasztalatain kívül, szakértelmével és a hozzá érkező kliensek történeteivel is gazdagította a Good Life Books kiadó gondozásában megjelent kötetét, mely azok számára íródott, akik szeretnének kitörni az örökölt sorskönyvük forgatókönyvéből és szeretnék végre tényleg a saját életüket élni.
Rendkívül jól felépített, részletes, olvasmányos és gyakorlatorientált könyv, mely egyedül is jól feldolgozható, de érdemes szem előtt tartani azt is, hogy ez bizony nem egy könnyed délutáni lányregény. A sebeinkkel dolgozni megterhelő és jóadag bátorságot igénylő feladat. Ám, ha azt szeretnénk, hogy ne a múltunk irányítsa az életünket, akkor nincs más választásunk. Fel kell tárnunk, honnan származnak viselkedésünk gyökerei és azok hogyan – miben akadályoznak minket a jelenben.
Merthogy a jelenbéli problémáink legtöbbje a múltban gyökerezik és sokszor azért reagálunk érthetetlen módon bizonyos helyzetekben, mert az aktuális történet megpiszkálta bennünk valamelyik eredetsebünket. Vienna Pharaon éppen ebben kíván segítséget nyújtani olvasói számára, méghozzá az eredetseb-terápia segítségével. Saját megélésein kívül, a hozzá forduló kliensek történeteivel is színesítette a könyvét, mely felépítését tekintve négy nagy témakörből áll. A gyökereink felkutatásából, a sebeink nevén nevezéséből és azok eredetének megismeréséből, kapcsolatkezelésből és a tanult módszerek megszilárdításából.
az eredettörténetünk vezet rá minket térképként a gyógyulás útjára
Már csak azt kell eldöntenünk, melyik csoport tagjai kívánunk lenni – azok közé soroljuk magunkat, akik marhaságnak tartják a gyermekkori sebek kutatását, vagy azok közé, akik múltjuk feldolgozásával kívánnak eljutni egy hitelesebb, önazonosabb élet megéléséhez. A döntés a miénk.
Ha amellett döntünk, hogy a gyógyulás útjára lépünk, akkor Vienna Pharaon könyve fogódzkodót nyújt majd a nehéz lépések megtételében. Segít megértenünk azt, hogyan sebesültünk meg, segít nevén nevezni a sérüléseinket, elgyászolni mindazt, amit nem kaptunk meg és megtanít rá, hogyan alakítsunk ki új megküzdési stratégiákat a régi, önszabotáló magatartásformáink helyett. Informatív, jól olvasható, jól alkalmazható, empatikus, valódi önsegítő könyv.
Nem tartalmaz üres mondatokat, nem hiteget hamis reményekkel, nem nézi hülyének az olvasót. Sőt. Olyan érzésem volt miközben olvastam, mintha egy terápia résztvevője lennék. Kérdéseivel rávezet saját válaszainkra, gyakorlataival megtanít rá, hogyan érezzük magunkat (újra) biztonságban önmagunkban. Nem egyszer olvasós, nem könnyed bájcsevej. Nálam hosszú időre jegyet váltott magának az éjjeliszekrényre.
Jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki szeretne hitelesebb, boldogabb életet élni és kész tenni is érte. Vienna Pharaon könyvét keresd a Good Life Books kiadónál : goodlifebooks.hu
További tartalmakért keresd a Lélekhatár blogot Facebookon és Instán is.
