Szerencsére ma már egyre többet beszélünk a gyermekkori traumák hatásairól, arról, hogy bármennyire is szeretnénk, a múltunkat nem tudjuk kitörölni és attól még, hogy mi nem akarunk foglalkozni vele, az még nagyon is foglalkozik velünk. De van valami, amiről kevesebb szó esik. Nem csak az okozhat gondot felnőttkorban, ha valakit bántalmaztak gyermekkorában fizikailag és/vagy érzelmileg, hanem az is, ha valami nagyon fontosat nem kapott meg, amit meg kellett volna kapnia. Többek között, empátiát, szeretetet, ölelést, simogatást, stb. Ha szüleink nem töltötték fel érzelmi tankunkat, akkor felnőttként nekünk kell megtöltenünk azt.
Ami nem történt meg, nagyobb hatalommal bír afelett, akivé felnőttként váltál, mint bármely esemény, amit fel tudsz idézni – írja könyvének bevezetőjében Dr. Jonice Webb és Dr. Christine Musello. Az Ismeretlen érzelmek – Gyógyulás a gyermekkori érzelmi elhanyagoltságból címet viselő kötet segítséget nyújthat mindazoknak, akik már érzik, hogy valami annak ellenére sem „stimmel” velük, bennük, körülöttük, hogy gyermekkorukból semmiféle bántalmazásra, traumára nem emlékeznek.
A puszta érzelmi elhanyagolás láthatatlan.
… ez az üres rész a családi fotón, nem pedig maga a családi fotó.
Ha úgy érzed, valami minden igyekezeted ellenére is hiányzik az életedből, elképzelhető, hogy te is a gyermekkori érzelmi elhanyagolás hatásai miatt szenvedsz. Dr. Jonice Webb több, mint huszonöt éve gyakorló pszichológus és számos páciensét kezelte már sikeresen, akik azért keresték fel, mert úgy érezték, hiányzik valami fontos az életükből. Kötete sok más önsegítő könyvvel ellentétben nem azzal foglalkozik, ami gyermekkorunkban történt velünk, hanem éppen azzal, ami nem történt meg. Jól felépített könyv, támogató hangvétellel és sok-sok példával, gyakorlattal, amik segítségünkre lehetnek abban, hogy felismerjük a problémáinkat.
Egy szülő számtalan módon hagyhatja érzelmileg cserben a gyerekét
Nagyon fontos megjegyezni itt (a kötet szerzője is megteszi), hogy nincsenek tökéletes szülők. Időnként mindenki hibázik, kevésbé türelmes, kevésbé tud ráhangolódni a gyermekére. Ettől még nem válik valaki érzelmi elhanyagolóvá és a gyermeke sem fog későbbi életszakaszaiban emiatt szenvedni. A könyvnek nem célja továbbá a szülők hibáztatása sem, merthogy mindenki annyit tud adni, amennyi a zsákjában van. Viszont, az érzelmileg elhanyagolt, ma már felnőtt gyerekeknek, igenis szükségük van arra, hogy megadják önmaguknak azt, amit mindezidáig nem kaphattak meg. Ennek első lépése pedig az, hogy fel tudja ismerni mindenki, vajon érintett-e a témában.
Egy szülő olyan sokféleképpen hagyhatja cserben a gyerekét, hogy Dr. Jonice Webb a teljesség igénye nélkül 12 kategóriába gyűjtötte ezen szülők legjellemzőbb kategóriáit:
1 A nárcisztikus szülő
Nem igazán tekintik különálló személynek a gyerekeiket. Tökéletességet követelnek és hiányzik belőlük az empátia képessége. A nárcisztikus szülők gyermekeinek meg kell küzdeniük azért, hogy a saját szemükön át láthassák magukat.
2. A tekintélyelvű szülő
A szabályok mindenekfelett.
3. Az engedékeny szülő
A tekintélyelvű szöges ellentéte. Viszont, ahogy a túl szoros keretetek, úgy a határok nélküli szabadság sem egészséges egy gyermek számára.
4. A veszteséggel élő szülő: elvált vagy özvegy
Azon aspektusban esik szó ezekről a szülőkről, ha a válás, gyász terhei érzelmi elhanyagoláshoz vezetnek. Ez nem mindig van így. Dr. Jonice Webb saját pácienseinek élettörténetein keresztül világosan bemutatja, mi az, ami ebben az esetben elhanyagoláshoz vezet.
5. A függőségekkel küzdő szülő
6. A depressziós szülő
7. A munkamániás szülő
8. A sajátos igényekkel rendelkező családtagot ápoló szülő
… az élet alkalmasint teljesíthetetlen kihívást mért rájuk. A legkevésbé érdemlik meg, hogy szerepeljenek egy ilyen listán, hiszen erőn felül igyekeznek teljesíteni. Ám megesik, hogy a sajátos igényű családtag ápolása mellett a többi gyerekre kevesebb figyelem jut, ha jut egyáltalán. Ezek a szülők a legtöbb esetben önhibájukon kívül hanyagolják el érzelmileg gyermeküket. Ám attól még, az a gyermek felnőtt korában különféle problémákkal kényszerül majd szembenézni.
9. A sikerorientált/maxiamlista szülő
Számos nárcisztikus szülő maximalista is. Mikor az ötös jegy sem elég, mert csillagos ötös kellett volna…
10. A szociopata szülő
A szociopata nem érez bűntudatot. Ehhez a hiányhoz az empátia mélységes hiánya is társul.
Ha a szociopatának sikerül az irányítása alá vonnia, talán érez valamiféle szeretet irántad. Az érem másik oldala az, hogy ha nem sikerül irányítania, gyűlölni fog.
11. A gyermek, mint szülő
12. A jószándékú, de maga is elhanyagolástól szenvedő szülő
Teljességgel lehetséges, hogy egy szülő, aki szereti a gyerekét és a legjobbat akarja számára, mégis elhanyagolja őt érzelmi szempontból. Valójában szeretni a gyermekedet közel sem ugyanaz, mint ráhangolódni a gyerekedre.
Az élet üzemanyaga az érzés
Ha szüleink elhanyagoltak minket gyermekkorunkban érzelmi téren, akkor üres tankkal vagyunk kénytelenek ketyegni az életünkben. Ám mindig érezni fogjuk, hogy valami hiányzik. Hogy valami nem oké velünk. Mert van egy vonás, ami a legtöbb érzelmileg elhanyagolt felnőtbben közös: egy mélyen rejtőző érzés, miszerint ők mások vagy selejtesek. Az elhanyagolt gyermekek felnőttként a következő problémákkal küzdhetnek:
- Ürességérzés
- Intimitáskerülés
- Irreális énkép
- Aki csak másokkal érez együtt, magával soha
- Bűntudat és szégyen: Mi a gond velem?
- Önmagad elleni harag és önhibáztatás
- A végzetes hiba (ha az emberek jobban megismernek, nem fognak szeretni)
- Ha nehéz magadról és másokról is gondoskodni
- Gyenge önfegyelem
- Alextímia
De mit tehetünk, ha az a gyanúnk, hogy bennünket is az érzelmi elhanyagolás lenyomata köt gúzsba?
Mint minden hasonló esetben, természetesen érdemes felkeresni egy szakembert. A könyvek lapjai önmagukban nem adnak gyógyulást. De felismeréseket adhatnak és rávezethetnek arra az útra, amelyen visszatalálunk önmagunkhoz. Dr. Jonice Webb könyve segítségünkre lehet abban, hogy felismerjük a nehézségeink okait, majd megoldásokat keressük rájuk. Fontos tudni, hogy a közhiedelemmel ellentétben mindez nem lesz egy sétagalopp. Számos olyan hiedelem, minta, torzítás áll majd az utunkba, amikkel nem könnyű megküzdeni. Viszont, nem is lehetetlen.
Az Ismeretlen érzelmek című kötetben számos gyakorlatot találunk, melyek segítségünkre lehetnek abban, hogy a változás útjára léphessünk. Dr. Jonice Webb segítségével megtanulhatjuk azonosítani, elfogadni, megindokolni az érzéseinket, majd cselekedni aszerint, amire az érzelem sarkall (AEICS lépések). Megtanítja nekünk, hogyan gondoskodjuk önmagunkról. Tanulási folyamatunkat pedig az ún. Változáslapokon követhetjük nyomon, melyek minden egyes gyakorlat végén megtalálhatóak. Az utolsó két fejezet a szülőknek és terapeutáknak szól, tehát joggal mondhatjuk, hogy ez a kötet valóban segítség lehet mindenki számára, akik valamely okból érintettek a témában.
Ha arra gyanakodunk, mi is érintettek lehetünk, mindenképp érdemes kézbe venni a kötetet (akkor is, ha nem helyettesíti a terápiát), mert számos felismerést tehetünk magunkról, akkor is, ha azt gondoljuk, kinőttünk mi már a gyerekcipőből.
„Felnőttként úgy tekintünk magunkra, mint aki önálló, saját döntéseket hoz. A valóság azonban az, hogy a gyermekkorunkban a szüleinktől kapott programozás rendkívül erőteljes hatással bír.”
Ha kedvet kaptál a könyvhöz a Good Life Books kiadónál megvásárolhatod: goodlifebooks.hu
Ha pedig még több hasonló bejegyzést olvasnál, kövesd a Lélekhatár blogot Facebookon és Instán is.
